Helyzetdal
A The 69 eyes, meg a HIM volt az első,
akkor még dark voltam, jöhetett minden,
ami goth, death rock meg metal. Szóval
17 évesen így lettem pár koncerttől menő.
Éles kanyar után jött a magyar alter,
Csókolom, Kispál, PUF és Sziámi,
de voltam deszkás, raver, hippi, goás,
attól függően, hogy épp mi volt a kartell.
Nem tudom miért, de kihagytam pár évet,
Alanis Morissettre jöttem csak újra fel,
2008 volt, ha jól emlékszem, és dögmeleg,
amerikai turisták hiányolták a klímát HÉVen.
A koncert végén megcsókolt egy kijevi lány,
elég volt hozzá, hogy az Ironicot együtt énekeltük,
én azt mondtam svéd vagyok, átutazóban délre,
mert a Szigeten az lehetsz, aki épp lenni vágysz.
Azóta megint szorongatja a szívem a basszus meg a tömeg,
találtam már ezüstgyűrűt, és hagytam el tízezrest,
dumáltunk hollandokkal hajnalig, bár én a fűből alig,
és kaptam már pánikrohamot és ingyen söröket.
Az időd nem fogy, csak gyűlik, tiéd már húsz éve a világ,
de látod, végül mindig hazamegy az összes virág.