Leave a comment

Posts

Helyzetdal

 

A The 69 eyes, meg a HIM volt az első,

akkor még dark voltam, jöhetett minden,

ami goth, death rock meg metal. Szóval

17 évesen így lettem pár koncerttől menő.

 

Éles kanyar után jött a magyar alter,

Csókolom, Kispál, PUF és Sziámi,

de voltam deszkás, raver, hippi, goás,

attól függően, hogy épp mi volt a kartell.

 

Nem tudom miért, de kihagytam pár évet,

Alanis Morissettre jöttem csak újra fel,

2008 volt, ha jól emlékszem, és dögmeleg,

amerikai turisták hiányolták a klímát HÉVen.

 

A koncert végén megcsókolt egy kijevi lány,

elég volt hozzá, hogy az Ironicot együtt énekeltük,

én azt mondtam svéd vagyok, átutazóban délre,

mert a Szigeten az lehetsz, aki épp lenni vágysz.

 

Azóta megint szorongatja a szívem a basszus meg a tömeg,

találtam már ezüstgyűrűt, és hagytam el tízezrest,

dumáltunk hollandokkal hajnalig, bár én a fűből alig,

és kaptam már pánikrohamot és ingyen söröket.

 

 

Az időd nem fogy, csak gyűlik, tiéd már húsz éve a világ,

de látod, végül mindig hazamegy az összes virág.

 

Leave a comment